Hírek
A belga-amerikai énekesnő, Trixie Whitley számára sosem volt idegen terep a színpad: alig hároméves volt, amikor elismert blues-rock dalszerző-énekes édesapja, Chris Whitley mellett kilépett a nagyközönség elé. Bár Gentben született, alig múlt 1 éves, mikor Európát elhagyva a tengerentúlra költözött a család, így Trixie a kilencvenes évek pezsgő New Yorki artszférájában nevelkedhetett. Már kisgyermekként is olyan zenészek közt mozgott, mint Dave Matthews, Keith Richards vagy Bruce Springsteen. Sok időt töltött a Greenwich Village leghíresebb stúdiójában, a Jimi Hendrix alapította Electric Lady Studio falai között, ahol édesapja rögzítette lemezeit, többek közt az 1997-es Terra Incognitát, amely egyben az akkor 10 éves Trixie első hivatalos debütálása is lett. De Trixie nem csak a zene területén jeleskedett: 11 évesen Európába költözött, ahol Belgium legfiatalabb rezidens DJ-jeként avantgarde jazzt és elektronikus zenét játszott rave partykon és az antwerpeni Kortárs Művészeti Múzeumban. Egy évre rá pedig már tánc- és színházi társulatok (Kopergieterij, Victoria, Les Ballets C de la B) tagjaként turnézott dobos/énekes/színész/táncosként egészen 15 éves koráig, amikor is elhatározta, hogy kizárólag a zenével fog foglalkozni. 17 évesen abbahagyta az iskolát és visszaköltözött New Yorkba, egy ideig pincérnőként dolgozott, miközben megtanult zongorázni és szorgalmasan írta a dalokat. Folyamatosan kereste a lehetőséget, hogy a nagyközönségnek is megmutassa a tehetségét, és apja nyomdokaiba lépve énekesként szerezzen magának hírnevet. Chris Whitley azonban ezt már nem érhette meg, 2005-ben tüdőrákban elhunyt.
Trixie 2008 tavaszán rögzítette első kislemezét, a Strong Bloodot. Még ezen a nyáron meghívták a Montreali Nemzetközi Jazz Fesztiválra és nem kellett sok idő hozzá, hogy olyan nevekkel dolgozzon együtt, mint Marc Ribot, Robert Plant, vagy épp Marianne Faithfull. Ebben az évben figyelt fel rá a Grammy-díjas producer, Daniel Lanois is, aki meg is hívta az éppen alakulófélben lévő szupergroupjába énekelni. Míg a Black Dubbal végigturnézta a világot, továbbra is dolgozott a saját dalain. Végül 2012-ben jelent meg Fourth Corner címmel első önálló lemeze, ami a megjelenés hetében aranylemez lett Belgiumban, és a Vouge-tól a New York Timeson át mindenhol elismerően nyilatkoztak róla a kritikusok.
Invenciózus és provokatív zenéje bekategorizálhatatlan, azok is imádják, akik a modern soult szeretik, de azok is lenyűgözve hallgatják, akik a triphoposabb hangzást kedvelik inkább. Legutóbbi, 2019 márciusában megjelent Lacuna című albumán, ha lehet, még jobban kitolja a saját határait. A Run The Jewels rapduó producere, Little Shalimar figyelő tekintete alatt született korongon Trixie félreismerhetetlen vokálja és zsigerig hatoló szövegei mesterien keverednek a hipnotikus elektronika ritmusaival, az R&B és az indie rock stílusjegyeivel, egyszerre alkotva valami egészen friss, de mégis ismerős hangzásvilágot. Nem nagy kockázat tehát kijelenteni, hogy a március 8-i koncerten egyedülálló élményben lesz része a budapesti közönségnek. Ráadásul a Trixie-t kísérő zenészek névsora is igencsak parádés: a doboknál a Childish Gambinoval is zenélő Dani Markham foglal majd helyet, a billentyűkénél pedig a St. Vincent koncertjeiről ismerős Daniel Mintseris áll majd.
Március 8. – Fesztivál Színház
Trixie Whitley
Közreműködők: Daniel Mintseris - billentyűs hangszerek; Dani Markham - dob
-
Művészek írták
Kurázsi mama – háborúink krónikája
A 2022-es Bakkhánsnők kapcsán írtam Terzopuloszról, a rendezőről: „Berlinben, Heiner Müller korszakos színházcsinálóval indult a 70-es években. Vele hozta létre 1994-ben a Nemzetközi Színházi Olimpiát, amit a tervek szerint jövőre Magyarország rendez meg. Terzopulosz mostani rendezése jó előjel.” Az általa keltett előérzet beteljesedett. 2024-ben Kurázsi mama is olyan nagyformátumú előadás, ami többet jelent önmagánál. Szegő György -
Művészek írták
Pinokkió
A Vígszínháznál mese-musicalben Presser Gábor-Sztevanovity Dusán 35 éve töretlen sikerű A padlás musicalje a mérce. És ezzel is konferálták fel most a Karácsony előtt műsorra tűzött Pinokkiót. Szegő György -
Művészek írták
Abszurd királyság
A Műcsarnok abban a reményben vette fel idei programjába az Übü király drámához köthető, élményszerű ugyanakkor informatív tárlatát, hogy az a kánont szélesíti és bizonnyal „művészetet művészettel csináló” kiállítás. Új kutatásokat prezentál: látványos módon.