A Díj című bemutatónkról a Színházat nekünk portál is beszámolt. Köszönjük!
Hálás helyzet az, amikor olyan színházi előadás születik, ami már azelőtt felsorakoztat a megtekintése mellett három érvet, hogy bármi közelebbit tudnánk a történetről. A Rózsavölgyi Szalon előadásait eleve megkülönböztetett figyelemmel kísérem, mert csodálnivaló igényességgel választanak darabokat, melyek bemutatását aztán zajos siker övezi. A szerző Cyril Gely bizonyított már a Szalon színpadán: a Diplomácia című előadás ma is látható ugyanitt. A Díj esetében igazi kuriózum a rendező személye is: Herendi Gábort eddig a filmvilágból ismertem. És még egy személyes benyomás, ami szintén a Szalonhoz kötődik: látható itt egy másik darab, melynek a súlyossága, mondanivalója, és főként a felelősség kérdésének vizsgálata kapcsán bennem erős rokonságot mutat A Díj előadással, ez pedig a Gyerekek. Ritkán fordul elő velem, hogy egy szinopszist elolvasva pontos képet tudok festeni magamnak egy előadás jellegéről, hangulatáról és világáról, ezúttal sikerült. Kiss Mari egyébként mindkét darabban játszik, felejthetetlen alakítást nyújtva.
S ha az egész pályájában gondolkodunk, a ’60-as évek is bejönnek a képbe. Az egykori színházigazgatóval, rendezővel és a ma is aktív színésszel beszélgettünk.
Balázs Áron színművész, az Újvidéki Művészeti Akadémia tanára, aki feladta a társulati létformát a tanári hivatásért, ám maradt szabadúszó színész, így azóta Vajdaság minden színházában láthattuk játszani. Legutóbb a Zentai Magyar Kamaraszínház Sirályában öltötte magára a két karakterből gyúrt doktor szerepét.
Szigligeti Ede örökzöldje régi-új színház, erős mai tartalmakkal. Vecsei H. Miklós változatát ifj. Vidnyánszky Attila előbb a Budaörsi Latinovits Színházban vitte színre. Azt egyik társulatalapító produkcióként hozták létre. „A jó darabokat szokták átírni, nem a rosszakat” – idézték Mészöly Dezsőt. És évekig átütő siker lett. Ezt igazították most vígszínházira. A Liliomfi előadása ismét fergeteges.
Interjúk
Interjúk
Művészek írták
