Nemzetközi siker: Iván Sára és Kovács Levente a weimari zeneszerzőverseny döntőjében
Morva Daniella
A Kecskeméti Nemzeti Színház zenei tagozatának két művésze is bejutott a legjobbak közé a weimari 24. nemzetközi zeneszerzőversenyen. Iván Sára karmester a legjobb három, Kovács Levente orgonaművész a legjobb négy között várja a végleges eredményt.Kovács Levente
A weimari 24. nemzetközi zeneszerzőverseny (24. Weimarer Frühjahrtage 2023. „24. Internationalen Kompositionswettbewerbe” – via nova e.V.) zsűrije 2023-ban a kamarazene kategóriában (Helmut Zapf, Johannes K. Hildebrandt, Broken Frames Syndicate, Alexander Strauch, Sven Daigger und Magdalena Grigarova), valamint az akuzmatikus kategóriában (Helmut Zapf, Johannes K. Hildebrandt und Robin Minard ) a számos nemzetközi beküldött zeneműből hét döntőst választott ki. A versenyre többek között Németországból, Magyarországról, Horvátországból, Kínából, Görögországból, Olaszországból, Svájcból és Ausztriából érkeztek be művek.
Valódi kuriózumnak mondható, hogy a nagyszámú jelentkezőből álló mezőnyből mindkét meghirdetett kategóriában – akuzmatikus zene és kamarazene – beválasztott a zsűri egy-egy kecskeméti zeneszerzőt a legjobbak közé. A Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház zenei tagozatának művészei, Iván Sára karmester, korrepetitor, valamint Kovács Levente orgonaművész együtt örülhettek a sikernek, továbbá egymást kísérve és támogatva utazhatnak ki május végén Weimarba, hogy műveiket a 24. weimari Kortárszenei Tavaszi Fesztiválon bemutathassák, s egy különleges, koncerttel egybekötött hivatalos eredményhirdetés keretein belül tudják meg, pontosan milyen helyezést értek el műveik.
„Igazi különlegesség, hogy a döntőbe két magyar zeneszerző is bejutott, ráadásul mindketten Kecskemétről, méghozzá ugyanabból a zenekari árokból” – kezdte Iván Sára, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház karmestere, korrepetitora. Mint elmondta, nagy izgalommal és elszántsággal készült a versenyre, ahol kamarazene kategóriában indult.
Iván Sára
„A megjelölt hangszerek közül kettőt választottam, fuvolára és csellóra komponáltam a művet. Rengeteg lehetőség rejlik ezekben a hangszerekben, nemcsak technikai, hanem filozófia értelemben is. Ez meghatározó volt a komponálás kezdetén. A darabot Márai Sándor Mennyből az angyal című verse ihlette. Nehéz szavakkal megfogalmaznom azt a hatást, azt a különleges érzést, amely megszületett bennem a vers olvasása során. Akárhányszor elolvasom, újra és újra csak egy kérdés marad bennem: Miért?” – fejtette ki.
A weimari versenyre íródott kompozíció címe Fragment über die Hoffnung, vagyis Töredék a reményről. „A cím utal a versben arra a néhány sorra, amely a legnagyobb hatást gyakorolta rám. A komponálás során a számomra fontos szavakat németre fordítottam, és a hangszeres szerkesztésbe beépítettem. Ezt úgy kell értelmezni, hogy az előadóművészek a hangszeres játékuk mellett más eszközökkel, jelen esetben artikulációval, mimikával, recitálással élnek a darab előadása során” – tette hozzá. „Számomra a színpadi lét mindig is nagyon fontos volt és ezt a zeneszerzésben is igyekszem alkalmazni. Kulcsfontosságúnak tartom az embert, az emberi kifejezésmód sokszínűségét, az emberi hangot, amely jelen műben a fuvola és a cselló lehetőségeivel egészül ki. Ezeket próbálom megfelelően összeilleszteni az alkotásaimban” – hangsúlyozta a kecskeméti teátrum karmestere, akit boldoggá tesz, hogy nagyjából két óra különbséggel, egy Kőszívű előadást követően, kollégájával együtt értesült a jó hírről, miszerint mindkettejük alkotása bejutott a legjobbak közé.
Kovács Levente számára nem idegen a weimari siker. Noha hosszú évek teltek el azóta, amikor élete első díját átvehette a német városban – mindössze tizenöt évesen –, még ma is kedves emlékként él a szívében. „Számomra hatalmas élmény és öröm, hogy az ifjúsági verseny után, ennyi évvel később, felnőttként is eljuthatok Weimarba, szintén egy zeneszerzőverseny keretein belül” – kezdte a Kecskeméti Nemzeti Színház orgonaművésze, aki akuzmatikus zene kategóriában adta le alkotását.
Elárulta: műve a versenyre íródott. Témája a téridő-paradoxon; kísérlet az Idő egyidejűleg lineárisan és cirkulárisan haladó érzetének zeneműben történő leképezésére. „A címe The Gate of Time, vagyis Időkapu. Érdekessége, hogy egy önmagába visszatérő zenei szerkezetre íródott, ami szinte mint egy matematikai modell, körbe-körbe jár, de a zongorabillentyűkkel ellentétben, sosem fogy el. A Föld önmaga körül forog és a Nap körül kering, a lineáris idő pedig kronologikusan halad előre. Tíz perc zenébe sűrítettem két Föld-évet, ahogyan azt egy űrhajóból, avagy az ‘idő kapujából’ látnánk. A mű ötszólamú hangszerelése az ‘öt elem rendszere’ ősi hagyományát követi és szimbolizálja: Föld – zongora, Levegő, Víz, Tűz – különböző szintetizátorok, és a Kvintesszencia az emberi hang, ami vadállativá torzult” – fejtette ki Kovács Levente.
Kovács Levente
Abban mindkét alkotó egyetért, hogy a szakmai elismerés, de leginkább visszajelzés rendkívül fontos. „A zsűri nemzetközileg elismert zeneszerzőkből áll, és pusztán az, hogy találkozhatunk velük és az ő műveiket is hallhatjuk, ajándék az élettől. Az ő értékelésük alapján meg tudjuk ítélni, mi az, amin még érdemes javítanunk, és mi az, ami elért már olyan szintre, hogy megállja a helyét akár egy nemzetközi versenyen” – vallja Iván Sára.
„Sokszor gondolok itt a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház falain belül arra, hogy milyen jó lett volna, ha Katona József Bánk bánját még az író életében elismerik. Egészen máshogy alakult volna a magyar irodalomtörténet, ha drámájával Katona József már azon a bizonyos irodalmi pályázaton nyert volna. Sajnos csak jóval az író halála után döbbent rá Arany János, hogy mekkora remekmű is a Bánk bán! Ma már pedig természetesnek vesszük, hogy kötelező olvasmány” – hívta fel a figyelmet Kovács Levente. „Többek között ezért is tartom fontosnak az ehhez hasonló versenyeket, egy vidéki alkotónak pedig különösen nagy öröm, ha még életében méltatják a műveit, hiszen vidéken sokkal nehezebb érvényesülni, mint a fővárosban” – tette hozzá, majd elárulta: úgy véli, nem kizárólag Budapesten élnek magas színvonalon alkotó zeneszerzők, éppen erre a tényre világít rá ennek a nemzetközi spektrumú és száz százalékban anonim lebonyolítású versenynek az eredménye.
A Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház művészei nagy izgalommal utaznak Weimarba, ahol a 24. Kortárszenei Tavaszi Fesztivál keretein belül hangzanak majd el a döntőbe jutott művek, a grandiózus műsort pedig a zsűritagok alkotásai zárják. Ezt követően hirdetik ki és adják át a díjakat.
Az akuzmatikus zenei kategória gálájára május 26-án, a kamarazeneire pedig május 28-án kerül sor.
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk.
A Budapest FotóFesztivál és a Műcsarnok 2025-ben immár kilencedik alkalommal rendezi meg közös fesztiválnyitó kiállítását – idén Peter Lindbergh ikonikus fotóiból válogatva. A nemrég elhunyt fotóművész műcsarnoki tárlatát fia, Simon Brodbeck, a BPF eseményét Mucsy Szilvia, a fesztivál igazgatója nyitotta meg.
„Engem általában lenyűgöz egy színpadi szöveg..., Ez a legfontosabb: olyan anyagot találni, ami meghozza a kedvemet. Az Olasz szalmakalap színtiszta színház. Mindig nagy kedvet csinál a munkához – ezért rendeztem meg már korábban is – mert örömből fakad.” (Silviu Purcǎrete rendező)
Interjúk
Művészek írták
Művészek írták
