Portré
Krizsán Szilvia
Életrajz
1976. június 1-én született, Verbászon. A szenttamási Általános Gimnázium befejezése után 1995-ben felvételt nyert az Újvidéki Színművészeti Akadémiára, Hernyák György és László Sándor osztályába.
1998 óta az Újvidéki Színház tagja.
Rendezései:
Veri-e uraságod a feleségét? - Valami kabaré - 2008
Szerbhorváth György: De ki viszi haza a biciklit? - 2010
Díjak:
2003/04: Az évad legjobb női epizódszínésze a közönség szavazatai alapján
2006: Különdíjjal jutalmazták a Versünnep résztvevőjeként
2007: Színészdíjat kapott a Vajdasági Hivatásos Színházak Találkozóján Kátya Jezova szerepének megformálásáért (Matei Vişniec: A kommunizmus története… r. Anca Bradu)
2012: Sterija-díj a Kikiáltó szerepének megformálásért (Marat the Sade - Peter Weiss: Jean Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása, ahogy a charentoni elmegyógyintézet színjátszói előadják De Sade úr betanításában / Rendező: Urbán András)
Vendégszerepelt a Szabadkai Népszínházban, a Kosztolányi Dezső Színházban és a magyarországi Joakim Vujić Szerb Színházban
Képsorozatok
-
Interjúk
Az semmi – ezt hallgasd meg!
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk. Rojkó Annamária -
Interjúk
Apropó nélkül – beszélgetés Bánsági Ildikóval
Ady Endre Petőfiről írott sorai jutnak eszembe először róla. Mást, két-három szavas méltatást nem is mernék róla írni. Nekem ő fogalom. A BÁNSÁGI. Csupa nagybetűvel. Gyulay Eszter -
Interjúk
„Mindennek az Egyetemi Színpad az oka.”
Jordán Tamás egy rendkívül sűrű életpályát tudhat maga mögött az Egyetemi Színpadtól Szombathelyig. Volt rendező, színházigazgató, színházi fesztivál igazgató, tanár és mind a mai napig színész, nagyszerű közös produkciók részese és emlékezetes szólóestek előadója. 1961-től máig követjük, hogy hogyan próbálta mindig megteremteni a számára legfontosabb lényegét a színháznak: hogy az egy agóra legyen, egy találkozóhely, ahol az emberek kezet nyújtanak egymásnak. Farkas Éva