Portré
Tarnói Emília
Életrajz
Segesváron született 1931. július 20-án. 1954-ben végzett a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben. A főiskola után az egy évvel korábban végzett társulatalapító nemzedékhez csatlakozott. Haláláig a társulat kötelékében dolgozott. Az 1994/95-ös színi évadban Harag György-emlékdíjat kapott a műkedvelő színtársulatokkal végzett kiváló drámapedagógiai munkájáért. Alakításaiból: Dasa (Apák ifjúsága), Duszja (Tánya), Öregasszony (Ruy Blas), Nelly (Szerelem), Pepi (Nem élhetek muzsikaszó nélkül), Montaguené (Romeo és Júlia), Boriska (Tündérlaki lányok), Frankné (Anna Frank naplója), Csaradáné (Dollárpapa),Várja (Szállnak a darvak), Hillné (Pygmalion), Anya (Pacsirta), Marja (Háború és béke), Szetyepanida (Kispolgárok), Vénasszony (Úri muri), Brazovicsné (Az aranyember), Molett hölgy (Rút kiskacsa), Török néni (Légy jó mindhalálig), Veroni (Sári bíró), Marosiné (Doktor úr), Dizőz (Sohasem késő), Zsuzsanna (Dupla vagy semmi), Kardicsné (Rokonok).
-
Interjúk
Az semmi – ezt hallgasd meg!
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk. Rojkó Annamária -
Interjúk
Apropó nélkül – beszélgetés Bánsági Ildikóval
Ady Endre Petőfiről írott sorai jutnak eszembe először róla. Mást, két-három szavas méltatást nem is mernék róla írni. Nekem ő fogalom. A BÁNSÁGI. Csupa nagybetűvel. Gyulay Eszter -
Interjúk
„Mindennek az Egyetemi Színpad az oka.”
Jordán Tamás egy rendkívül sűrű életpályát tudhat maga mögött az Egyetemi Színpadtól Szombathelyig. Volt rendező, színházigazgató, színházi fesztivál igazgató, tanár és mind a mai napig színész, nagyszerű közös produkciók részese és emlékezetes szólóestek előadója. 1961-től máig követjük, hogy hogyan próbálta mindig megteremteni a számára legfontosabb lényegét a színháznak: hogy az egy agóra legyen, egy találkozóhely, ahol az emberek kezet nyújtanak egymásnak. Farkas Éva