Akutagawa Ryunosuke elbeszélését Kuroszava azonos című filmje tette világszerte ismertté, de Müller Péter ebben a darabjában az eredeti írásokhoz nyúlt vissza. A tomboló vihar elől a Vihar kapujába, egy romos országúti építménybe húzódik be három ember, a Koldus, valamint egy gyilkosság két tanúja, a Favágó és a Pap. A színpadon megelevenedő "kihallgatás" során a megjelenik a gyilkossággal vádolt Rabló, a megerőszakolt Feleség és a megölt Férj szelleme is. A megtörtént eseményeket azonban mindannyian különbözőképpen mesélik el...

Gondolatok egy példázatról
Csiszár Imre rendező

„Becsapós, csali darab A vihar kapujában. Nagyon távolinak tűnik a történet, hiszen az ősi Japánban játszódik. És ráadásul egy krimiről van szó. De ha „leegyszerűsítjük” a történetet, azt látjuk, hogy nincs benne semmi japán, semmi ősi. Olyan általános kérdéseket jár körül, mint a legnagyobb klasszikus művek.

A civilizált világ összeomlott. Lángokban áll a város, Kiotó. Katonák fosztogatnak mindenfelé, és lehet, hogy még valamilyen természeti csapás is bekövetkezett. Mindenki menekül, az ország lakhatatlanná vált. A Favágót, a Papot és a Koldust beveri az eső a Vihar kapujába, ami nem más mint egy rommá vált épület. Körülötte hullák. Már temetni sincs ideje és ereje a még életben lévőknek. Amíg ezek hárman kivárják a nagy eső végét, mesélni kezdenek. A Favágó és a Pap egy tárgyalásról jön, ahol nem mondták ki az ítéletet, mert nem derült ki az „igazság”. Nem véletlen tehát, hogy azzal a mondattal indul a színdarab: „Nem értem”. Nemi erőszak és gyilkosság esett – ez a krimi, amelynek három főszereplője van: a Nő, a Férje és a Rabló.

Négyszer játsszuk el ugyanazt a történetet. A Rabló, a megölt Férj szelleme, a Feleség és a Favágó négyféleképpen mondja el az „igazságot”. Az eset kibogozhatatlan.

És ebből születik meg a példázat – merthogy Müller Péter művére a legmegfelelőbb műfaji meghatározás a példázat. A vihar kapujában az emberi magatartások példázata.”

„Példázatról beszélek, pedig látszatra csak egy házaspár esetét írta meg Akutagava rövid novellájában, ebből készítette világhírű filmjét Kuroszava, és az ő történetüket írta színpadra Müller Péter. Hogyan is van ez? Hát úgy, hogy a személyes történet, a megismert hús-vér emberekkel bekövetkezett szörnyűségek teszik átélhetővé a nagy tragédiát, a pusztulást. A tömeggyilkosság, a természeti katasztrófa, a háború drámájában az egyén arctalanná, sorsa átélhetetlenné válik. De ha személyes sorsokon keresztül tudósítanak bennünket a borzalmakról, akkor nekünk, nézőknek mindez személyes – és ezáltal átélhető – ügyünkké válik.”
Lejegyezte: Kornya István