Molnár Ferenc (1878–1952) pályafutását újságíróként kezdte, több színdarabot
fordított a Vígszínház és más budapesti színházak számára. Első eredeti művével, (A doktor úr) 1902-ben jelentkezett. Öt év múlva Az ördög c. drámájával átütő sikert aratott nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is. A Vígszínház házi szerzője lett. Leghíresebb műve a „lizsé” hangulatát zseniálisan idéző dráma, a Liliom. Szerette a kabaré műfaját is, a kabarészerzők első generációjához tartozott, 1907-ben a Modern Színház Cabaret művészeti vezetője is volt. Hamar ismert lett nemcsak Európában, de Amerikában és világ más tájain is.
1930-tól jobbára külföldön élt, 1939-ben a növekvő fasizmus elől akkori feleségével Darvas Lilivel Amerikába emigrált. A testőrt 1910-ben írta, történetét a valóság és a fantáziavilág váltakozására építi. Színház a színházban, játék a játékban. A férj, aki egy kitalált szerető, az általa eljátszott testőr segítségével teremt szerelmi háromszöget, csak veszíthet. Ha testőrként sikerül elcsábítania az asszonyt, férjként szarvazzák fel, ha a felesége visszautasítja, férfiként és színészként vall kudarcot. A darab egyes részletei nem sokkal Molnár öngyilkossági kísérlete után születtek meg: az író beleszeretett a nála idősebb, akkor már országos hírű „sztár-színésznőbe”, a Liliomban főszerepet játszó Varsányi Irénbe, aki visszautasította közeledését.
Így ír erről önéletrajzi drámatöredékében:
„A nézőközönség szerte a világon nagyokat nevetett egyik gyötrelmes témájú darabomon,
amelyben egy szerelmében csalódott, szenvedő színész álruhában csábítja el léha feleségét... a kórházban, amikor ezt a darabot írtam, ifjú életem legégetőbb fájdalmát akartam megörökíteni.”

Ebből a fájdalomból nem sok látszik – A testőr egyik legnépszerűbb vígjátéka lett Molnárnak.