Hírek
Marjai Virág lenyűgözően hozza ezt a Bridget Jones-ra hajazó karaktert, játéka egyszerre mélyen emberi és szórakoztató: könnyedén vált a szarkasztikus humor és a sebezhetőség között. A Joe-t alakító Hajdu Steve remek partnere, van köztük kémia, kettőjük dinamikája az előadás érzelmi magját képezi. Hajdu Steve, aki alapvetően komikus alkat, itt árnyaltabb oldalát mutathatja meg, amire a Rózsavölgyi intim tere kiválóan alkalmas. Ez a közeg a nővért alakító Dobó Katából is a legjobbat hozza ki: jó humorral dolgozik, váratlan, fáziskéséses, hisztérikus reakciói nagyon szerethetőek. A Kyle-t játszó és a rendezést is jegyző Őze Áron pedig egészen váratlanul kerül rezonőrszerepbe, feleségével való egymásra találásuk megható, és végül ő lesz az, aki képes kimondani, hogy a testi tökéletesedés nem egyenlő a boldogsággal. Ha valaki már eleve személyre szabott, minek alakítsa tovább magát?
A Centiről centire tökéletes példa arra, mitől működhet jobban egy vígjáték ilyen bensőséges közegben.
A teljes írás eléréséhez kattintson IDE >>>
-
Interjúk
Az semmi – ezt hallgasd meg!
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk. Rojkó Annamária -
Interjúk
Apropó nélkül – beszélgetés Bánsági Ildikóval
Ady Endre Petőfiről írott sorai jutnak eszembe először róla. Mást, két-három szavas méltatást nem is mernék róla írni. Nekem ő fogalom. A BÁNSÁGI. Csupa nagybetűvel. Gyulay Eszter -
Interjúk
„Mindennek az Egyetemi Színpad az oka.”
Jordán Tamás egy rendkívül sűrű életpályát tudhat maga mögött az Egyetemi Színpadtól Szombathelyig. Volt rendező, színházigazgató, színházi fesztivál igazgató, tanár és mind a mai napig színész, nagyszerű közös produkciók részese és emlékezetes szólóestek előadója. 1961-től máig követjük, hogy hogyan próbálta mindig megteremteni a számára legfontosabb lényegét a színháznak: hogy az egy agóra legyen, egy találkozóhely, ahol az emberek kezet nyújtanak egymásnak. Farkas Éva